
Épp a bolti kínálat kavalkádján merengtem, amikor kisebb csattanásra kaptam fel a fejem. Egy 3-4 év körüli kisfiú a bolt szűk sorai között meredeken vette be a kanyart futóbiciklijével és a csúszós padlón elhasalt. Azonnal odanéztem, de mi előtt mozdultam volna ösztönszerűen végigfutottak bennem a lehetséges kimenetelek, majd vártam, hogy a kisfiú reakciójával igazolja valamelyiket. Se sírást, se fájdalmas arckifejezést nem láttam rajta. Némi ijedtség átsuhant az arcán, de annál jelentőségteljesebb volt a fürkésző tekintete, mikor hátranézett ki látta őt. Találkozott a tekintetünk, de nem az én figyelmemre vágyott. Továbbra is feküdt békapózban a padlón, majd elnyöszörögte magát: „Anya!” és újra „Anya, anya!” Ott feküdt a padlón és bár a haja szála se görbült, mégis a padlón fekve nézett körbe és mantrázta a számára szent szót: „Anya!”
Az első pillanatban, mikor fürkésző tekintetét megláttam, sejtettem, hogy gyermeki játszmáról van szó, ami a figyelemért, szeretetért folytatott élet-halál kérdés számára. Kíváncsi voltam ezek után „Anyára” és azt sejtettem nem lesz egyedül. Anya negyed perccel az elterülés után érkezett egy babakocsival, amiben a pár hónapos kisöcsit tolta. Őszintén, izgultam hogy fog az anyuka reagálni. Ráripakodik, felrángatja a földről, leszidja, esetleg elmegy mellette? Vagy felsegíti, ijedten próbálja felmérni fia állapotát, esetleg rámosolyog, megkérdezi hogy rendben van-e és felsegíti a padlóról? Édesanyja látva földön fekvő kisfiát megkérdezte, hogy mit csinál, majd lelkem kiengedett, mikor felszedte a nagyobbik fiát a padlóról, aki rendületlenül anya figyelmére és gondoskodására vágyott. Megerősítette őt egy mosollyal arról, hogy minden rendben, a futóbiciklit a babakocsira akasztotta és kézen fogva indultak a bolti sorok közé.
Hálás vagyok, hogy szemtanúja lehettem ennek a pozitív példának. Hogy láthattam, ahogy egy kisfiú, aki fél, hogy elveszti édesanyja figyelmét és szeretetét és ez ellen minden gyermeki cselt bevet, megerősítést kapott arról, hogy még ő is fontos, számít annak a személynek, akitől az élete függ: anyának.