Valaki eltávozott, aki fontos volt számomra. Valami elmúlt, valami veszteség ért. Az élet megy tovább, de már nem ugyan úgy. Már én nem vagyok ugyanaz az ember. Megváltozok odabent, a szívemben. Érzem elvesztettem Őt. Lehet elvesztem azt, aki visszatükrözi, hogy jó, elfogadható és szerethető vagyok. Elvesztem a másik szeretetét, ami tölt és igazolja, hogy ki vagyok. Elvesztem azt, akivel jó lehetek, akiről gondoskodhatok. Elvesztem a társam, családom, barátom. Kapcsolatom Istennel. Az Ő Istenével. Elvesztem az ő szép világát, mely az enyémmel együtt alakult. Kiszakad.
Először lehet elviselhetetlen űrt élek meg. Haragot, hogy itt hagyott, szomorúságot, amiért többé nem hallhatom, nem érinthetem. Majd lassan elhomályosul az érzés. Megváltoznak a szokásaim, kialakul az új életem és azt érzem, már nem fáj annyira a hiánya. Idővel a seb kivirágzik és szeretet veszi át a fájdalom helyét. Ebben a szeretetben már meg tudom érezni, hogy nem ment el. A lelkemben jelen van. Egy része tovább él bennem és mindig velem marad.
Erre emlékszem ma és minden nap, amikor érzem magamban a jelenlétét. Itt él bennem.
