Azt mondják, ahoz, hogy gurut vagy mestert válassz szerelembe kell esni. Nem feltétlenül a guru személyébe, hanem abba amit ő képvisel, hogy átadd magad a szellemiségnek, levedd az egód makacságát és elnnállását és alázattal követni tudd az előtted járót, aki egyébként ugyanolyan tanuló, mint te vagy.
Szerencsés korban élünk. Egyre többen nyílnak, teljesednek ki és válnak tanítóvá, hogy az útkeresőknek irányt mutassanak. Egyben az is látható, hogy felhígult a “gurupiac” és nehéz megválogatni ki is az igazán hiteles mester. Csak hogy az én döntésem és karmám milyen utat követek.
Könnyen idealizálunk, vágyunk a jobbra, a megoldásra, aztán húzzuk a másikat a porba. Nem kell gurunak lennie, elég ha csak a pár hónapos kapcsolatunkra gondolunk, ahol először egy idealizált, nyitott szívterü rózsaszín világban élünk, majd szépen bekúszik a normál hétköznapi valóság a másikról, amit gyakran ijedtséggel, pánikkal, csalódottsággal élünk meg és elégedettlenek vagyunk a párunkra.
Hogy hol van az igazság? Valahol középen, mint mindig. Az én utam, az én életfeladatom, ha olyan gurut követek, aki idővel a szememben elveszti a hitelességét és talán nagyobb tanítás önmagamról, mint ha olyan mestert követnék, aki egyértelműen vezetne az igaz úton.