Virginia Satir idézete elgondolkodtatott. Lehet ez a felnőtt szerelem? Amikor magamért vállalok felelősséget egy kapcsolatban nem a másikért, nem az egész kapcsolatért. Amikor nem megyek át a másik oldalára, hogy helyette is szeressek. Amikor a felnőtt részem vesz részt a kapcsolatban, nem a gyermeki hiányaim. Amikor ér a szabadságom, ér az igényem magam számára és ugyanennyire a másik számára. Mikor megengedem magamnak hogy elhagyjam a másikat anélkül, hogy megbánást, hiányt vagy bűntudatot éreznék. Amikor őszinteséggel mégsem bántón jelzem vissza a másiknak, amit benne látok és előtte megivzsgálom saját érdekeim, hátha a saját igényemről szól valójában az őt érő kritikám. Amikor van saját terem, életem, csendem, egyedüllétem s közben ott van a másik és együtt vagyunk MI.