Türelmesen élni, türelmesnek lenni a párunkhoz, gyermekünkhöz, a pénztároshoz vagy éppen türelmet gyakorolni önmagunk felé, azt hiszem az egyik legnehezebb dolog a mai felgyorsult világban. Az élet különböző szituációkban máshogy teszi próbára a türelmünket. Nem tudjuk siettetni testünk felépülését egy súlyos baleset után, nem lehet siettetni, hogy gyermekünk megtanuljon beszélni, aztán kamasz korában megtanuljon hallgatni. Ahhoz is türelem kell, amikor párkapcsolatunk vállságban van és mi a poklok poklát járjuk be önmagunkban, miközben kétségbeesetten kapaszkodnánk a másikba, de nem mozdíthatjuk előre a kapcsolatunkat, mert a másik fél is a saját útját járja. Néha őrjítő és elviselhetetlen a várakozás feszültsége, melyet a bizonytalanság szül bennünk. Ezekben a szituációkban csak a türelmes kitartás, higgadt elfogadás marad, hogy utolérjen bennünket a fejünkben kergetett jövő és jelen pillanattá váljon. Különben rombolunk. Átgázolunk és megerőszakolunk magunkat, másokat, az életet.