A testem.
Gyakran így tekintünk a testünkre, mint egy szerkezetre, eszközre. Természetes, hogy működik, szolgálja igényeinket és vágyainkat. Csak ha elromlik adunk neki több figyelmet.
Pedig testünk maga a természeti csoda. Tökéletes precizitással hangolja össze egyszerre zajló fizikai, bio-kémiai folyamatok százezreit minden egyes másodpercben. Feltétel és kérés nélkül létezik, léteztet. Alakja, ahogy tápláljuk, gondoskodunk róla vagy éppen elhanyagoljuk, az kívül és belül egyaránt jellemez bennünket. Emellett nem csak élő szövet, hús és vér, hanem egy edény, mely tárolja emlékeinket, érzelmeinket minden egyes sejtünkben. Emlékszik minden sebre, ami testünket és lelkünket sebezte. Jelzőrendszer mely betegséggel riaszt, hogy itt az ideje a változtatásnak, ha a szervezet túlterhelődik, ha például meg nem élt érzelmi reakcióinkat jól elraktározzuk szerveinkben, izmainkban, testrészeinkben.