Olvasom a cikkek címét a neten: „7 dolog, ami megkülönböztet egy spirituális és egy „hétköznapi” embert, „A spirituális emberek 12 jellemzője”, „Íme 5 jel, hogy partnered spirituális ember”
Valóban így van? Van spirituális és nem spirituális ember, sőt őket meg lehet különböztetni a többiektől? Mostanában azt látom, hogy a „spirituális” szót lejárattuk, lerágtuk, megemésztettük és most köpködjük, mert csalódtunk, és akit spirituálisnak hittünk, arról kiderült, hogy ő is lehet irigy vagy dühös, vagyis nem szent. A spirituálisnak mondott szertartás mégsem hozott életre szóló párkapcsolatot és a spirituális megtisztulás ellenére továbbra is érzünk fájdalmat és szomorúságot. Becsaptak minket, kamu az egész nagy spiri szöveg? Vagy mégsem?

Azt hiszem, nem lehet a spiritualitást keresni és megtalálni. Nem lehet másra ráaggatni, megtanítani arra, amit egyébként is tud születése óta. Hisz mind spirituális lények vagyunk. Vagy inkább úgy mondom, hogy mindenkiben ott van egy belső mag, egy isteni forrás. Jung ezt Selbstnek, vagy Önvalónak nevezte.

„A Selbst, a mélymag az, amit pszichológiailag meg tudunk állapítani. Ismerünk “mélymag szimbólumokat”, amelyek nem különböztethetőek meg az “isteni szimbólumoktól”. Nem tudom bebizonyítani, hogy a “mélymag” és Isten ugyanaz, jóllehet a gyakorlatban ugyanannak tűnnek. Az individuáció végső soron természetesen vallási folyamat, amely megfelelő vallási magatartást követel meg, vagyis az én akarata aláveti magát az Isten akaratának. A fölösleges félreértések elkerülése végett azonban “mélymagot” mondok Isten helyett. Empirikusan helyesebb is ez így.”
/C. G. Jung/