A fejlődés nem azt jelenti, hogy holnaptól megszűnik a rossz szokásod, nem érzed azt a nehezet egy ismétlődő szituációban, vagy nem sétálsz bele ugyanabba a kapcsolati mintába, amit 30-40 év óta ismersz. Lehet, hogy a belső mintáid újra és újra visszaköszönnek. Amikor tudod, már jól ismered, de még mindig hat. Még mindig befolyásol érzelmileg és rányomja bélyegét a hangulatodra, mert „már megint ugyan az történik”. Lehet, bosszankodsz. „Még mindig ugyan ott tartok!”

Tényleg megint ugyan az történik? Észreveszed saját változásod? Észreveszed, ha ugyan az érzés benned ugyan az, de már máshogy reagálsz a környezetedre? Lehet, már nem robbantasz ki családi viszályt, amikor érzed, hogy benned van a feszültség. Ha már nem a másikat vádolod, okolod saját nehéz érzéseidért, mint régen, hanem felismered, hogy a saját érzelmi mintád okozza benned a feszültséget. Lehet nincs még új mintád, hogy új megoldást találj, de már máshogy kezeled. Felismered, hogy már képes vagy egy nehéz helyzetben a másik helyzetét is átérezni? Észreveszed, amikor könnyen elfogadsz olyan dolgot, amin korábban napokig rágódtál? Feltűnik, amikor szorongásod, dühöd, szomorúságod már nem hetekig tart, hanem csak 1-2 óráig? Már nem a régi úton mész. Már valamit változtattál. Egy fontos lépéssel már máshogy teszel, vagy épp nem teszel, mint korábban. Ez a fejlődés. Mindig, csak egy lépés, amíg a végén az új lesz a természetes.