Sokszor kerülünk saját csapdánkba, amikor vagy külső nyomás, vagy belső vágyaink, kényszerünk, megszokott mintáink következtében olyan döntéseket hozunk, úgy köteleződünk el valaki vagy valami mellett, ami valójában a szívünknek nem igaz. Legyen az egy állás, vásárlás, egy új partner, vagy akár egy nyugalmat és feltöltődést ígérő program. Ilyenkor érezhetjük, hogy feszülünk, nem teljes bennünk a nyugalom. Lehet ott van bennünk, hogy „ezt mégsem kéne”, de mégis meggyőzzük magunkat, hogy valamiért akkor is így a legjobb, így helyes, ennek így kell lennie, stb. Megalkuszunk és beérjük részmegoldásokkal. Miközben szívünk igen is tudja, hogy máshol lenne a helye és másra vágyik. Ez belső feszültséget okozhat bennünk és rányomhatja bélyegét lelkiállapotunkra. Lehet, nem is tudjuk, mi nyomaszt, vagy, hogy nyomaszt valami egyáltalán. Csak ott az a frusztráló érzés, hogy valami nem oké. Amikor fáradtak vagyunk, vagy bedarálnak a mindennapok, akkor sokszor el sem érjük a belső hangunkat, amely az igaz útra terelne, csak haladunk régi mintánk csapdájában és követjük el újra ugyanazokat a hibákat.
Amikor a helyünkön vagyunk, minden jön magától természetesen és egyszerűen. A lélek kikönnyül és felragyog. Egyszerűvé válnak a kapcsolatok, erőfeszítés nélkül sőt „véletlen” szerencsés fordulatok segítenek terveink megvalósításában, a feladat örömforrássá válik és érezzük, hogy a helyünkön vagyunk. Áramlik az élet körülöttünk és bennünk.
Miénk a döntés és a lehetőség, hogy vállaljuk-e a szabadságot, evvel együtt a felelősséget önmagunk felett. Vállaljuk, hogy van akiknek nemet mondunk, lehet megbántjuk, hogy önmagunkhoz hűek maradhassunk. Vállaljuk, hogy nem másra hárítjuk, hanem beleállunk saját sorsunk irányításába és belső hangunktól vezetve élünk.