Nagy a különbség!

Ha nem merek álmodni, akkor csak álmodozom.
Ha nincs kapcsolatom Istennel, akkor csak azt hiszem el, amit látok. Nem hiszek feltétel nélkül valamiben, valakiben.
Ha nem vállalom életemért és nehézségeimért a felelősséget, akkor csak elszenvedem a nehezet másokat hibáztatva.
Ha nem hiszek magamban, nem is bízom magamban és másban, csak próbálok ugy tenni.
Ha hiányaimat akarom pótolni, folyton csak vágyakozom a jobb után, amit sosem lehet utólag bepótolni.
Ha szeretek, azt szeretem, ami van, alku, sóvárgás, feltétel nélkül.

És az is lehet, hogy most még bizakodni, vágyni, és elhinni tudok, mert éppen még itt tartok. Ez is rendben van, ha merek erre ránézni és meglátni magamban.