Buddhista tanítás szerint a karma törvénye, hogy ha egy erényes cselekedetet hajtok végre, akkor boldogságot élek át, ha erénytelent, akkor szenvedést. Erényes pedig azt jelenti, hogy harmóniában van a cselekedetem a környezetemmel.
Ugyanerre a jelenségre azt is mondjuk “hétköznapibb spirituális” szemléletben, hogy ha követem a belső hangom, akkor az utamon vagyok és szeretetben, nem ártásban vagyok képes teremteni. Egyensúlyban vagyok önmagammal és könnyedén jönnek a sikerek és pozitív eredmények. Könnyed egyszerűségben vagyok. Amíg ha akarás, számítás vezet, tudatosan én akarom alakítani a dolgokat saját elképzelésem szerint, az gyakran nehézkessé válik, fárasztó. Kis lépésekkel és rengeteg küzdelmes energia befektetéssel haladok és rengeteg akadállyal szembesülök. Küzdök, harcolok.
Persze előfordul, amikor a megküzdés a jó irány, amikor saját korábbi korlátaimat, félelmeimet vetkőzöm le és önmagam meghaladása a cél. Ilyenkor bizony szükségem van a tudatosságomra, az akaraterőmre, szándékomra és belső hangomra is egyben és a jutalom az önmagammá válás.

Amíg nem a megvilágosodott éntelenségben létezünk, hanem a karma folyamatos megújuló láncolatában,- vagyis az érzelmekkel, gondolatokkal és cselekedetekkel, főnökkel, családdal, gyerekkel, szülőkkel, pénzügyekkel, feladatokkal teli hétköznapokban – addig is törekedhetünk arra, hogy könnyűséget hozzunk saját életünkbe és környezetünk mindennapjaiba. Szeretettel.