Képzeld el, mi lenne, ha eddig magadra aggatott érzelmi ruhadarabjaidtól szépen, egyenként megszabadulnál. Levetnéd szégyen köpenyed, fojtogató szorongás sálad, félelem trikód, mely szinte már a bőrödhöz tapad. Megszabadulnál minta cipődtől, mellyel mindig ugyanazt az utat taposod. Eldobnád szigorúra szabott megfelelés zakód és a padlóra ejtenéd büszkeség inged. Lerúgnád magadról elvárás nadrágod, melyben lépni is alig tudsz és elhajítanád díszes ítélkezés kalapod, melyben jobbnak akarsz látszani másoknál. Leengednéd farsangi álarcod, mely mögött valódi arcod rejtőzik és levetnéd páncélinged, mely az érzelmeiddel való találkozástól véd.
Képzeld el, mit találnál alattuk? Ki lennél ezek nélkül?