Ott állok az ajtó előtt. Tudom, még nincs itt az idő, hogy belépjek. Már lelkesen várom a pillanatot és izgatottságom igyekszem a türelem igájába hajtani.
Érzem, hogy még nincs itt az idő, más dolgok várnak még előbb rám. Szeretem ezt a várakozást. Lebeg a lelkem, mint a tenger hullámain ringatózó parafadugó. Csak szelíden rábízom magam az életre, mely olyan mint a langyos vizű termál patak aranyló, lágy sodrása. Tudom, jó kezekben vagyok.
Ha ideje van, megteszem a saját részem és megajándékoz a mindenség a másik felével.