Csak teljesen őszintén magamhoz és másokhoz volt értelme belevágnom. Sőt, eszembe sem jutott, hogy titkolnom kéne, anno a multinál, hogy terapeutához járok. Azt hiszem főleg azért, mert helyén volt bennem az ok, a szándék. Fejlődni szeretem volna és láttam a nehézségeimet, amit egyedül nem tudtam átlátni és megoldani. Úgyhogy segítséget kértem egy független személytől, aki nincs érzelmileg és gondolatilag úgy belegabalyodva a dolgaimba, mint én.
Emlékszem, anyukám döbbenten kérdezte, miért van nekem erre szükségem. Ahogy visszaemlékszem, büszke voltam magamra az elején, hogy segítőhöz járok és teszek magamért és ezt ma is így érzem.
Egyszer a volt főnökömnek meséltem arról, hogy az egyéni segítő üléseken milyen témákról beszélgetek a terapeutámmal és milyen eredménnyel: önbizalom, párkapcsolat, gyerekkori traumák, ki vagyok én? stb. Láttam az arcán, hogy döbbenten hallgatja, majd annyit mondott:
“Jesszusom, de hát erre mindenkinek szüksége lenne!”
