A mai rohanó világban fél óra magamra fordított idő is gyakran lehetetlennek tűnik, annyi helyen kell helytállnom és teljesítenem. Adok és adok magamból kifelé és ha lenne időm magamra is azon gondolkodom, mi az amit holnap majd el kell végeznem. Ebbe a spirálba addig tekerem magam, amíg végül teljesen kimerülök és jó esetben eljutok odáig, hogy odafigyeljek magamra, rossz esetben kiégek a munkámban, konfliktusok lesznek a kapcsolataimban, türelmetlen akár beteg leszek.
Amikor arra készülök, hogy önmagamra időt szánok, ahhoz először is szükséges egy szándék. Elhatározom, hogy a mai napon fél órát adok magamnak. Lehet ezt a fél órát önismereti írással, olvasással, sporttal töltöm. Döntésemet pedig a környezetem és a belső világom felé is felvállalom. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy abban a fél órában nem a gyerekeimért teszek, nem a párommal vagy a munkámmal vagyok gondolatban és fizikailag elfoglalva, hanem a saját testi-lelki egészségemmel, önmagammal törődök. Előfordul, hogy ilyenkor lelkiismeret furdalás, bűntudat fog el, az elvesztegetett idő miatt, vagy mert nemet mondok számodra fontos személynek.