Önmagamat is beleértve, nem ismerek olyan embert, aki ne félne attól, hogy mivel szembesül önmagában, mit talál “ott”, ha elindul az önismereti úton és elkezd terápiába járni. Szerintem ez teljesen normális reakció, hiszen gyerek korunk óta arra gyúrtunk, hogy felépítsünk és fenntartsunk magunkról egy képet, ahogy környezetünk elfogad. Tény, hogy közben elfeljtettük kik is vagyunk valójában, jól eltemettük fájdalmainkkal, dühünkkel együtt valahova a mélybe. Az is biztos, hogy a szembesülés nehézségeket rejt, de nem csak azt. Erőt, energiát, felszabadulást, megszabadulást, tisztaságot. Ezért, már lehet, hogy megéri.
