Magamhoz ölellek szorosan, úgy ringatlak, amíg alszol. Kicsi csomag, törékeny kis lélek. Dúdolok, ringatlak, lágy érintéssel nyugtatlak. Nagyobb vagy már, csillog szemed. Pörgünk-forgunk, feldoblak az égbe. Hangosakat kacagsz s érzem ettől szívem sugárzik az örömtől. Lábra állsz már, így forgunk körbe. Felkaplak néha s úgy teszel, mint ha szárnyaid lennének, én pedig boldogan reptetlek körbe a szobán. Táncolunk, együtt áramlunk. Néha hozzám bújsz, hogy érezd itt vagyok veled. Majd elrohansz, körbefutsz és visszatérsz gyorsan hozzám. Két kezemet kéred, hogy táncoljunk mint a pillangók vidáman.
Irány a rét! Mezitláb a puha fűben. Lóherék és százszorszépek a talpunk alatt. Ugrálunk és viháncolunk. Füves lejtőn versenyt gurulunk sikítva. Néha megszédülünk és megállunk, majd nevetve újra táncra perdülünk. Táncolunk, még bírjuk vagy amíg a lemenő nap be nem hajt minket a hűvös tavaszi rétről.
Megpihenünk, megnyugszunk. Itt vagy velem, szorosan ölellek. Altatót dúdolok neked, s te elalszol bennem csendben egyetlen, szeretett Belső Gyermekem.