Beleőrültünk már? Vagy van még pár nap, hogy fokozzuk szentestéig? Káosz a forgalomban, a villamosokon. Mindenki rohan, türelmetlenebb, valamit akar, valamiért siet, vagy csak szimplán az ünnep közeledte nyomkodja már azokat a piros gombokat. Mert megszoktuk. Ilyenkor hajsza van az idővel és az év végi utolsó energiánkkal.
Lehet különleges alkalom, mert végre együtt a család. A rég nem látott rokonok haza jönnek külföldről, a gyerekek újra találkoznak a távol élő nagymamával. De muszáj ezért még karácsony előtt kikészülni? Aztán az ünnephez érve már ne legyen kedvünk az egészhez és evvel pont az értelmét vesztjük el. Lassan már nem is szeretjük a karácsonyt, mert mindig csak a bevásárló listát, a „kinek mit vegyek?” terhét, az extra takarítást „de mikor?!” és a kötelező családi köröket éljük, ami gyakran drámába fordul a túl feszített idegek miatt.
Ér ez ennyit?
Mivel másabb, mint a többi nap? Miért kell épp most felvásárolni a boltot, amikor bármikor meglephetjük szeretteinket dedikált alkalom nélkül is? Csak úgy…csak úgy, mert jó látni ahogy örül.
Miért kell most a legkülönlegesebb ételeket ennünk, aztán a túlterheltséget napokig diétával csillapítani? Miért nem lehet bármikor olyat enni ami a testünknek és lelkünknek különleges?
Miért kell inkább most adakozni és jótékonykodni a szeretet nevében? Amikor az év többi részében is segítséget várnak a rászorulók.
Zseniális dolog a marketing. Esszük és vesszük, mert elhisszük, hogy csak egy évben egyszer van karácsony. Pedig minden nap az.
